Mi elött kilépek, még vissza nézek egyszer, és a belöled fakadó ürnek adózok egyetlen néma perccel *

" Eltemetem őt vele hol tudom a lelkem többé nem akarom látni..nem keresem többé majd az emlék úgyis rámlel.mégha csak mondom úgyis fáj.könnyű ez így.. "

Csak állok itt némán,nem értem a tetteket,nem értem a szavakat
Elöttem rengeteg kérdőjel teszi biztossá,hogy nem látom a jövőt
Hagyjad már,hogy nem a te hibád
Ne hazudd többé,hogy eljön majd a mi időnk
És mindaz mi eddig volt,az fenkölt jövőnk egy darabja
És,hogy meg lesz a böjtje,majd a haszna
Én vért izzadtam valamiért amiben hittem
És nem ért semmit,rá kellet jönnöm
Saját börtönöm egyben nem csak gondolatom
Csak gondolhatom esténként,hogy holnap majd jobb lesz