Nézd meg , megint hova jutottam. Felejteni akartam. Majdnem sikerült már...Előbb felejtem el az életemet, mint téged... de te megjelentél. Összezavarodtam. Nemértem... Fáj. Újra és újra a lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.. Benne vagy. Örökre itt élsz már. Lehet már csak álom maradsz?! Sosem tudhatom. Sosem tudhatod... Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése