Legszívesebben kitépném a szívem és egy érzéketlen gépezetet tennék a helyébe, hogy ne éljem át ezt a kínt..de mégis nevetnem kell akkor is ha fáj....és majd csendben magányosan fohászkodom valami felsőbb hatalomhoz , hogy csak még egyszer de tudjam jól van és vegye tudomásul érte lüktet ez ereimben a vér.. csak tudjam , nincs semmi baja , boldog. hogy boldog nélkülem .......
A hajnal ébreszt fel , lehet csak álom most mennem kell... sírj csak a vállamon és ölelj ahogy régen , mikor égett még a tűz....talán csak ez marad ami összefűz..maradni szeretnék, hisz menni fáj, ölelni szótlanul, de manapság álmodni kár. csak még egyszer búj hozzám, a búcsúkönny oly hasztalan, ne hullajts értem egyet sem, csak fogadd el, már vége van ....maradni szeretnék, de túl sok emlék fűz hozzád, haladnom kell, a szívem úgyis újra eldobnád..szerelmünk érintetlen a pokolnak, mennynek, ígérem látni fogsz még egyszer de most engedj el, hadd menjek. maradni szeretnék, el sem hiszed mennyire, még nem is sejtem, miként futok olyan messzire. hol már, nem éget emléked, ahol nem édes csókod, nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet, ugyan miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed. szellemként jár majd egy hűvös árny a faladon, ha másból nem, majd ebből tudni fogod mikor feladom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése